Ez is eljott (na nem volt egyszeru) es egy csodaszep napsuteses pentek delutan felultunk a Melbourne-be tarto jaratra, ahonnan is a Qatar Airways gepevel repultunk tovabb Dohaba, majd onnan Budapestre.
Jo valasztasnak tunt ez a legitarsasag, megha eloszor orszagon belul is kellett egyet repulni. Amikor keresgeltunk ez volt a legrovidebb (21 ora) es legemberibb idoben indulo jarat hazaig. Az plusz bonusz volt, hogy idokozben felemeltek a viheto sulyhatart 30kg-ra. Teljesen ertheto okokbol tartottunk a repulestol, mert azert megiscsak egy orokmozgo totyogoval vagunk neki, de Daniella minden ketsegunket eloszlatta mar az odaut soran. Brisbane-bol egy 2.5 oras utan megerkeztunk Melbourne-be, ahol ekkor mar 20.30 volt es mivel helykozi jarat volt, igy fel kellett venni a borondoket es ujra becsekkolni a nemzetkozi jaratra. Nagyon rendes volt a csaj, egybol elso sorba tett minket es kiblokkolta a mellettunk levo ulest, szoval kozepen az elso sor (3 szek) a mienk volt. Mar csak a boardingolasig hatralevo 3 orat kellett eltolteni valahogy. Daniella nagyon erdeklodve figyelte a sok embert, egy pillanatig nem hisztizett, javareszt setalt mindenfele, vacsoraztunk es aztan mar csak akkor nyoszorgott kicsit mikor a kapu elott a beszallaskor varakozni kellett. Amint felszalltunk el is aludt es javareszt a 12 es fel oras utat alvassal toltotte, nemi ebrenlettel. Szegenykemnek annyira nem volt kenyelmes, neha nyoszorgott, meg a tobbi baba sirasa es egy "kedves" kozeli nemet hapsi allando krehacsolasa sem segitett a melyebb alvasban, de egy tunder volt :)
Abban az 1-2 oraban amit ebren toltott javareszt evett es meset nezett, hala egnek nem volt maszkalhatnekja :)
Dohaban kaosz volt az atszallas. Az egy dolog, hogy busszal vittek at a terminalra es a lepcson kellett lemaszni a repulobol a gyerekkel magamon meg a kezipoggyasszal (erre keszultunk, igy eleg minimalis csomaggal kellett igy kuzdeni), de amikor a terminalra beertunk totalis kaosz uralkodott. Eredetileg kulon sorok voltak fenntartva a transit utasoknak es a kiszalloknak, de nyomulas volt mindenhol es volt egy orank atjutni es elerni a gepet. Szerencsenkre a kicsi miatt kivettek a sorbol es mehettunk egybol az atvilagitasra es a gephez, amihez ujabb busz ut vezetett.
A kovetkezo jarat mar "csak" 5 es fel ora volt, igy egy kisebb gep vitt minket tovabb (2x3 ulessel). Itt is megkaptuk az elso sort az ablak mellett, mellettunk egy idosebb uriemberrel. Daniella ismet javareszt aludt, alig kelt fel, ugyhogy tele energiaval erkeztunk meg Budapestre.. a vicc az volt, hogy kb 40 perccel elobb landoltunk, mint a tervezett volt (amugy ez jellemzoen minden etappal igy volt, nem bantuk), de azert a csalad es a bartok idoben kiertek :)
Daniella a taskak tetejen ult a trollin es nagy boldogan vigyorgott mindenkire :) Volt nagy orom mindenki reszerol. A megerkezes pillanatatol Zsombi es Ella el nem engedtek egymas kezet, olelkeztek stb, mintha mindig is ismertek volna egymast, meg kellett zabalni oket :)
Az atallas aranylag gyorsan ment, Ella birta a legjobban, bar masnap hajnali 5kor atvittem az agyunkba, hogy Anyut ne keltse fel, de aztan addig ficankolt mellettem, hogy vissza is tettem, ahol meg aludt vagy 8ig :) Persze en nem tudtam, igy hajnali 4kor az otthoniakkal chateltem :P
Osszessegeben az oda es visszautazas is szuper volt, egy szavunk nem lehet Daniellara, ugy viselkedett, mintha a vilag legtermeszetesebb dolga lenne atutazni a fel vilagot egy nap alatt. Visszafele ugyan joval kevesebbet aludt, de meset nezett, konyvet olvastunk, matricakat ragasztgattunk jobb esetben a papirra, egyeb esetekben az arcunkra, kezunkre, hajunkra :) Az ut soran tobben is megjegyeztek, hogy mennyire ugyes utazo, milyen csendben volt es milyen aranyos.. nana, ezerrel vigyorgott es integetett mindenkinek :P
Tanacsolni csak annyit tudok, hogy hajra utazas, nem olyan ijeszto ha az ember felkeszul ra. Nem csak lelkileg, de pl sok ragcsalnivaloval, erdekes jatekokkal (matrica, ceruza stb) na es a kedvenc meseivel USB-n, IPaden stb. Nyilvan eletkor fuggo, de ot mar lekotik ezek a dolgok es igazabol elvezte a dolgot. A sajat magunk dolgat megkonnyitendo pakolas.. azaz ugy csomagoltunk, hogy ami az ut soran a gepen kellett (kaja, pelus stb) azok egy kulon taskaban voltak, mig a pot ruhak, extra pelus stb a fejunk felett, igy nem kellett az ut soran egyszer sem szetramolni, minden keznel volt, atszallaskor pedig ujra feltoltottuk a kisebb tatyot.
A masik ami bejott nekunk a mei-tai fele hordozo, nem volt nehez benne Ella, o is kenyelmesen elvolt benne es volt ket szabad kezem az atszallasokkor, csekkolasokkor es boardingolasokkor.
Visszafele - mivel este tizenegykor erkeztunk Melbourne-be - mar nem utaztunk tovabb, hanem bereltunk egy szobat a
repteri szalloban, nagyon jo dontesnek bizonyult. Ejjel ugyan a kisasszony vagy 3 oran keresztul szorakoztatott minket (ketto es ot kozott), mert nem birt aludni, de aztan kidolt es 9kor ugy kellett ot kelteni :) Reggeliztunk, osszekeszulodtunk es indultunk tovabb Brisbane fele. A nappali alvasa egybe esett a repulessel, igy jo egy orat durmolt hazaig, este pedig siman kidolt.
Az eddigi talan leggyorsabban sikerult atallnunk es nem szenvedtunk egy hetet az aklimatizalodassal, pedig eleg komoly hoseg volt az erkezest koveto par napban.
.jpeg)
